„Ha elfogadjuk igazságként, hogy nem csak az idézett egyetem diákjai vannak az utcákon, akkor a véleményalapú csoportindentitás lehet az a fogalom, ami leginkább segítségünkre lehet, hogy leírjuk a mostani problémák miatt tüntetők lelkületét. Egy, a normákon, értékeken, hiedelmeken osztozkodó közösség tagjaként léptek most a tettek mezejére a tüntetők, féltve az összes egyetemet, intézményt illetve a legtágabban értelmezhető absztrakt fogalmat: a szabadságot.
Sokak szerint haldoklik vagy már halott a Nyugat, az EU, a demokráciát is újra kell gondolni. A »legkevésbé rossz« államforma azonban elvárna tőlünk olyan kognitív képességeket, mint önmagunk kétségbe vonása, mások megértése, hiteles források felkutatása és a folytonos tanulás.
»Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen, gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek az által válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük« (Bibó, 1946).
Elég azonban egy pillanatra nem figyelnünk, máris egy párhuzamos valóságba kerülhetünk. A kormányközeli média híreit figyelve félelmetes felismerés vár ránk: a tüntetők és a diákok valójában nemzetünk testét prédáló külföldi ügynökök, a háttérhatalmak előretolt katonái, a civilek (akik, ugyebár nem valódiak) a hátárvédelem szétzilálásában érdekeltek, migráció-támogatók, egyben kormányváltó anarchisták akik nem elég, hogy nem dolgoznak (este sem!) de másokat, a rendes embereket is akadályozzák napi munkájukban.
Lassan sem a liberális-konzervatív, sem a jobboldali-baloldali felosztásnak nem lesz igazi értelme és tétje, sőt, a szakirodalmi nézeteknek ellentmondva, több konzervatív értelmiségi is a józan ész pártjára állt. Ugyanakkor a tüntetésekkel és a tüntetőkkel szembeni reakciók meglepően szépen illeszkednek a konzervativizmus mögötti társas motívumokat összegző szociálpszichológiai nézetrendszerbe (pl. zárt gondolkodás, kétértelműséggel szembeni intolerancia, tapasztalatokkal szembeni nyitottság alacsonyabb szintje, rend és struktúra iránti szükséglet stb.)